Előző írásom után annyi sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy szinte alig hittem a szememnek. A rosszinulatú hozzászólások hál’ istennek elmaradtak, jött viszont rengeteg kérdés, amit megpróbálok most megválaszolni.

A rendőrség
Senkinek nem kívánom, hogy arra érjen haza a lakásába, hogy éppen kipakolják azt. Szörnyű érzés, és az ember nem gondolkodik. Főleg, amikor észreveszi, hogy a laptopja is hiányzik, amiben a fél élete benne van. Ha már voltam akkora marha, hogy a legutolsó mentésem fél évesnél is öregebb, így legalább azt a pici esélyt meg kellett adnom, hogy hátha valahogy visszaszerzem. Mai fejemmel nem indultam volna a betörők után, de nézzük csak szép sorjában. A rendőrség a telefonálástól számított jó negyven percen belül tudott csak megtalálni minket, pedig a város sok nevezetes pontját érintettük, sőt volt, hogy jött velünk szemben rendőrautó, aki ránk se hederített. Miután elkapták az illetőt, még én éreztem magam kellemetlenül, amiért a KRESZ szabályait megszegve - tulajdonképpen helyettük - üldözőbe vettem egy betörőt, nem kis kockázatot vállalva ezzel. Tálcán kínáltam nekik a tettest, sőt a szomszédos irodaház kamerája a teljes menekülésüket, és pakolásukat rögzítette, az egyik helyszínelő rendőrrel én magam mentem be, és kértem ki a felvételt. Mikor két hónap múlva rákérdeztem a nyomozónál, hogy tudták e használni, azt a választ kaptam, hogy - idézem - "még nem került megtekintésre". Többen mondták, hogy nem a rendőrséget kellett volna hívnom, hanem erős nagydarab barátokat, és most mindenem meglenne, de ezt a megoldást én számításba sem vettem. A lényeg, hogy az ember azóta is ül (több ügy miatt is volt körözés már ellene), a társairól semmi hír.

A tettes
Vegyes érzésekkel indultam el a Markó utcai bíróság épületébe, a büntető tárgyalásra. Szemtől szemben kellett találkoznom azzal, aki társaival valószínűleg előre kifigyelte a szokásaimat, és nagyon jól tudta, hogy üres a ház, még a kutya sincs otthon, majd feltúrta az egész lakásomat, és mindenemet elvitte. Még a használt KÉZI borotvámat is, ami után jogos volt a vicc, hogy azért nem borotválkoztam, mert ellopták a TV-t, és azon volt a borotva. Bár ő borotvástul vitte el. Na de az mire kellett neki?
Rabláncon hozták az embert, felesége a folyosón várta. Amilyen hülye vagyok, még lelkiismeret furdalásom is volt, amiért szétválasztottam egy családot, kiderült, még gyerekei is vannak. A bíróság ismertette a tényállást, neki kirendelt védője volt, aki nem sok vizet zavart. Védekezésként viszont emberünk igen furcsa dolgot talált ki: közölte, hogy igazából ő már a kirabolt lakásba érkezett, mert látta, hogy nyitva az erkélyajtó, és bejött körülnézni, hogy van e itt még valami, tehát nem is ő vitte el a holmik nagy részét. A bírónő kérdezte tőle, vajon okos dolog volt e bemenni egy idegen lakásba ilyen körülmények között, de erre már nem jött válasz. Mint ahogy az én kérdésemre is: nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, miért kellett neki a használt Gillette Sensor.

A bíróság
Az ügyet (mármint a Generali és köztem fennállót) egy kedves, kimondottan csinos fiatalos bírónő tárgyalta. Az első tárgyalásra 2008. június 25-én került sor, tehát több mint 1 évvel az eset után. A biztosító képviselője természetesen nem jött el. Mint ahogy később sem egyetlen egy tárgyalásra sem, beleértve a másodfokot is. Viszont ami furcsa, hogy volt két tárgyalás, amire még maga a bírónő sem jött el. Képzeljük el azt a képet, amikor ügyvédemmel várakozom a bíróság folyosóján, majd jön egy hölgy, és értetlenül néz, hogy mi mit csinálunk itt? Várakozunk. Maguknak senki nem szólt, hogy a bírónőnek ma más elfoglaltsága van? Jaaaa, hogy más elfoglaltsága? Szegény milyen elfoglalt lehet. Hát nem. Bravó, újabb fél év csúszás. Szerettem volna panaszt tenni emiatt, de jogász ismerőseim egy emberként beszéltek le erről. Szerintük csak tovább csúszott volna az ügy, és ki tudja, az új bíró hogy fogadta volna, hogy az elődjét bemószeroltam. Egyébként az egész ügymenetet sokkal előbb le lehetett volna zárni, ha a bíróság rámenősebben kezelte volna az ügyet. Tulajdonképpen a Generali jogásza nemcsak engem nézett hülyének a kisded játékaival, de a bíróságot is.

A biztosító
Amikor az ember még a biztosítás megkötése előtt van, akkor a csillagot is leígérik neki az égről. Amikor megkötöttem a biztosítást, készült egy úgynevezett kiemelt érték lista, amibe minden 80 000 Ft-nál értékesebb eszköz belekerült, azokra külön biztosítási díjat kért a biztosító. A biztosító szakembere a rablás után pár nappal eljött, és felmérte a károkat. Össze kellett írnom, hogy mi hiányzik, mit hol vettem, mennyiért, és az aktuális értéke mennyi. Elkészült a lista, elküldtem, majd jött a válasz, hogy igazából ott a tettes, őt kell beperelnem. Ijedtemben az ügyvéd barátommal átnézettem a szolgáltatási szerződést, amiben fehéren feketén benne van, hogy ilyen esetben is fizetni KELL, de ha esetleg valami megkerül, vissza kell fizetni az összeget, vagy a tárgy a biztosítóé. A kárszakértő közölte, hogy őt ez nem érdekli, ez a folyamat. Írtunk egy ügyvédi felszólítást, benne az indokokkal, mire pár hét múlva pénz érkezett. Az általam összeírtak töredéke. Mellékelve egy lista, vicces, szinte megalázó számokkal. A biztosító szerint egy tükörreflexes fényképezőgépet meg lehet kapni objektívekkel és tokkal együtt (itt jegyzem meg, 2007-et írunk) 180 000 Ft-ért, egy SYLVA hajós távcső náluk 10 000 Ft, egy igen jó minőségű öltöny 40 000 Ft, és egy csúcs kategóriájú laptop 100 000 Ft. Sajnos a bolt címét nem közölték, ahol ilyen jó üzleteket lehet kötni. Itt már szinte kikérte magának reklamációmra a kárszakértő, hogy ne zaklassam, örüljek, hogy fizettek, és ha nem tetszik, a bíróságon találkozunk. Ezt az álláspontjukat egy ügyvédi felszólító levél után is fenntartották, így bepereltem őket.
Minden egyes tárgyalási nap ELŐTTI napon beadtak egy beadványt, szinte egy papírfecnin (a max terjedelem nem haladta meg az A4-es oldalt), amiben minden jogalap nélkül mindent kifogásoltak. Így két külön szakértőt kellett felkérni, és bár mind a kettő az én igazamat támasztotta alá, természetesen nekem kellett előfinanszírozni a nem kevés szakértői díjat, ezzel is növelve veszteségeimet. Mindvégig próbáltunk peren kívül megegyezni az igen tisztelt ügyvédjükkel, de megalázóbbnál megalázóbb ajánlatukat nem fogadtam el. Végül, amikor már ő is érezte, hogy közeleg a vég, az utolsó tárgyalás előtt bedobta a legaljasabb trükköt, amivel tulajdonképpen saját csapdájába esett: közölte, hogy az említett laptop (aminek volt számlája) nem az én nevemen volt, így idegen tulajdonnak számít, tehát nem tudnak, csak 50 000 Ft-ot fizetni érte. (Igen, arról a laptopról van szó, amire már kifizettek 100 000 Ft-ot, amit én alapból is nevetségesen kevésnek tartottam.) Ezen az egy tételen további 1 évig ment a huzavona, mire a bíróság első fokon kimondott győztesnek. Nem örülhettem sokáig, mert - természetesen a határidő lejárta előtti napon - a Generali megfellebbezte a döntést, így a másodfokú tárgyalásig több mint 1 évet kellett ismét várnom. Az időhúzási próbálkozás megint sikerrel járt.

Bár az sztori végül sikerrel zárult, nagyon sok tanulság vonható le. Innentől fellebbezésnek helye nincs, új játszópajtás után kell nézniük! A biztosító kizárólag az általam kért összeget fizeti, a perköltséget, az ügyvédi költséget, a szakértői díjakat, és természetesen a kamatot. Az időmért és az okozott kellemetlenségért semmi nem jár, de úgy érzem ezért most nem panaszkodhatok, örülnöm kell annak ahol tartunk! 1-2 éve ez is oly távolinak tűnt! A legnagyobb tanulság, hogy SOHA ne köss szerződést a Generalival!