Pontban három hete született az elhatározás. Sokan kérdezték, hogy állok a kis tervemmel. Ez nem annyira nagy idő, mégis büszke vagyok, hogy kitartóan megyek a cél felé. Azóta nem ettem sem lisztet, sem cukrot, sem rizst, sem krumplit. Annyira nem is hiányzik, megtaláltam az egyéb nassolási módokat. A kedvencem a karalábé (tudjátok, kar a karé, láb a lábé, láb a karé, karalábé, jajjjjj) szarvasgombás sóval megszórva, fél órára félretéve, majd elfogyasztva. Isteni finom. 

A sportot is komolyan veszem. Hetente kétszer járok TRX-re, ahol az előző posztban bemutatott őrmester kínoz továbbra is, de sokszor meg is dicsért (amikor éppen nem lusta dög vagyok a szemében), hogy látszik, hogy jobban bírom. Már odáig is eljutottam, hogy az egy órás kimerítő TRX után még úszni is van erőm és kedvem is. No ez persze nem az a fajta úszás, amit anno a TF uszodában Kóczán Feri bácsi vezénylésével csináltunk: “be a vízbe, 20 pillangó, minden hossz után 20 felülés, majd 20 gyors, minden hossz után 20 fekvőtámasz, majd 20 hát, minden hossz után 20 négyütemű fekvőtámasz, majd 20 mell, mindegyik után 20 guggolás. Ha kész vagy, megy az egész elölről...” Mindezt ordítva, de mégsem tudtunk rá haragudni, hiszen hogy megelőzzük az izomlázat, hétvégén levezetésnek még elmehettünk Nógrád megyébe a telkére betonozni. Jó kis évek voltak, jó kis csapattal. De vissza a jelenbe, és a LIFE1 uszodába. Míg régen simán átúsztam a 33 méteres uszodát víz alatt, most a 25 méteres feléig alig tudok eljutni egy levegővel, de trenírozom magam ez ügyben is. A szauna a végén még mindig az edzés csúcspontja, de a jakuzzit kerülöm. A rossz emlékek, hogy netán befekszem, és soha többet nem tudok kimászni....

Újabb és újabb gépekkel és edzési technikákkal ismerkedem meg. A legdurvább a létragép. Ez tulajdonképpen egy végtelenített létra, aminek sosem érsz a végére, mert a fokok futószalagon jönnek. Ha feljebb mész, gyorsabb, ha lent lassabb. Izzasztó és fárasztó. Mondhatnám gyilkosnak is. Állítólag a tűzoltók is ilyenen edzenek, szívből remélem, nekik jobban megy, mert különben nagy bajban vagyunk, ha szükség van rájuk! A másik, amit bemelegítéshez használni szoktunk a lépcsőzőgép. Itt tulajdonképpen egy mozgólépcsőn mész felfelé (egészen a negyvenedik emeletig). Ha belegondolok, hogy ugyanezt a hatást érem el egy üres bevásárlóközpont mozgólépcsőjén visszafele sétálva, amiért még pénzt sem kell fizetni, a guta üt meg, node az edzőnéni ott nem tudja mondani, hogy ezaz, még egy perc, nyomjad..... 

Bemelegítés után jön csak a java a TRX, és a hozzá tartozó RIP. A RIP egy gumikötéllel gondosan egy oszlophoz kötözött rúd, amivel különböző gyakorlatokat kell csinálni úgy, hogy közben a gumikötél megfeszül, és így erőt kell kifejteni a gyakorlathoz. A gumikötél másik funkciója, hogy ha elvesztem a türelmem, nem tudom vele jól fejbe vágni az edzőt, mert mielőtt meg tudnám tenni, a gumikötél működésbe lép, és akkorát ránt rajtam, hogy elfelejtem gonosz kis tervem. Elég fárasztó, tehát az én példámon könnyen alátámasztható, miért RIP-nek nevezték el (RIP = rest in peace - nyugodjon békében a gyengébbek kedvéért...) És ha valaki nem hinné el, tényleg így hívják: http://www.trxtraining.com/products/trx-rip-trainer-basic-kit

A TRX sem bonyolultabb sporteszköz. Ez egy milliárdokért megvásárolható redőnyhúzó gurtni a végén két leszuperált BKV buszról kölcsönvett kapaszkodóval. (http://www.trxtraining.com/discover/training-solutions) Amilyen könnyűnek néz ki olyan nehéz. Mindezek ellenére még attól sem tántorodtam el, hogy hosszas keresgélés után vaterán találtam egy használt darabot, amit jól meg is vásároltam, így már otthon is tudok edzeni. És láss csodát, szoktam is. Minden nap sportolok, mert azokon a napokon, amikor nem megyek Koltai Őrmesterhez a lájfegybe, akkor otthon lefutok az elliptikus tréneren 5250 métert, ami pont 1/8 maraton, és utána még fél óra TRX. Néha itt ott fellelhető az izomláz, de tényleg egyre jobban bírom. És a hatás is látszik, a mérleg is egyre szebb számokat mutat (bár többen mondták, felejtsem el a mérleget), sőt a minap azon vettem észre magam, hogy úszás közben majdnem elhagytam az úszónadrágomat, ami azt jelenti, hogy derék bőségben is értem el eredményeket. 

Hát itt tartunk a karácsonyi zabafutam előtt. Remélem nem rontom el akkor sem az eddig elért eredményt, anyukám már most közölte, hogy a bejglit édesítővel süti, ezzel is elősegítve céljaim elérését. De ha el is hajlok az ünnepek alatt, az új évben újult erővel folytatom az edzéstervet. 2013 akkor is a Maraton és a Balaton-átúszás éve lesz!