Dumaparádé

Alig 1 napja, hogy közhírré tétetetett elhatározásunk a maratonnal kapcsolatban, és annyi de annyi biztató szót és levelet kaptam, hogy csak na. Több olyan ismerősöm is volt, aki hosszú hosszú levélben írta le a tapasztalatait és a tanácsait, nekik ezt ezúton is nagyon köszönöm. A Balaton Átúszáshoz már akadt olyan, aki csatlakozott, a maratonra még csak ketten vagyunk, ha Mike azóta meg nem futamodott - hehe mekkora szóvicc....

Reggel órára ébredtem, ami nálam amúgy is hendikepessé teszi a napot. 9-re mentem a Life 1 wellness szalonba. Valahogy mindig próbáltam távol tartani magam ezektől a helyektől. Részint azért, mert mindig kívülállónak éreztem magam - túl szőrös vagyok oda, és nincs elég kigyúrt felsőtestem - részint mert monotonnak tartottam ezt a fajta sportolási módot. Azért ezt a termet választottam, mert részint nagyon sok jót hallottam róluk, részint volt ott egy ismerős személyi edző, akit jó előre felkészítettem, hogy nehéz eset vagyok. Lusta, hisztis, és önfejű. Ideális vendég! 

Mónit még az egyik KVIF gólyatáborban ismertem meg, ahol azzal tűnt ki a többi 599 gólyalány közül, hogy bármelyik pillanatban képes volt akármilyen helyzetből spárgába lemenni, majd vissza. Persze az akrobatikus táncos múlt sokat segített neki! A gólyafilm lekonfját konkrétan úgy mondtam végig, hogy ő egyik lábával mellettem állt, másik lába a nyakamban volt. Na jó, ez most visszaolvasva olyan, mintha a gólyafilm 18+ lett volna, pedig csak egy akrobatikus mutatványhoz voltam én a kellék. Akkor még nem tudtam, hogy egy kiképző őrmester vére keveredett benne egy diktátoréval. 

Megérkezve a terembe megvettem a kis jegyemet, elindultam fel az öltözőbe. Nagyképűen néztem a liftre, milyen dolog már, hogy egy edzőteremben lift van, majd magabiztosan a lépcsőházhoz fordultam, és olyan könnyeden lépdeltem fel a lépcsőn, mintha 5 redbull dolgozna bennem. (Persze az edzés után a lift hívógombjának megnyomása is igazi kihívás elé állított!!!!) Átöltöztem, és jelentkeztem “szolgálatra”. Megtörtént a bemutatkozás - TRX - TóthBalázs - TóthBalázs - TRX. Hát őszintén megmondom nem tudom melyikünk volt jobban megilletődve. Elkezdődött az edzés, a bemelegítéssel. Mónit többször kértem, legyen kíméletes, hisz a sportos múlt, az nagyon régmúlt, és ez az első edzés. Ő megígérte, hogy az lesz, ekkor még nem tudtam, hogy egy szavát sem szabad elhinni. Pontosan 6 perc után konstatáltam, hogy milliókat fizetnék egy törülközőért, és egy üveg ásványvízért - persze mind a kettő az öltöző szekrényemben maradt. Kezdő vagyok, na. Engedélyt kaptam ezek beszerzésére. Jöttek sorban a feladatok, minden izomcsoportot megmozgattunk, közben többször lepörgött előttem életem filmje 16:9-ben, 5+1-es hanggal. Móni mondta, nyugodtan beszélgethetünk közben. Hát kösz. Arra még spóroltam energiát. Nagyon épületes párbeszédek alakultak így ki:

- Akkor ebből 20-at - mondja Móni
- 10 - mondom én
- Én vagyok az edző - 20.
- Én meg a vendég - 10.
- Akkor felmondok - 20.
- Van más személyi edző - 15 - és ez az utolsó szavam..... 

Jelzem, abba a 15-be is majd belehaltam, olyannyira, hogy utána jött a következő párbeszéd:

- Most mire gondolsz? - kérdezte Móni
- Anyukád hogy van? (magamban) - Ne akard tudni... (hangosan)

Egy idő után a falióra lett a legjobb barátom, folyamatosan stíröltem, de jól átvert, mert olyan lassan ment az idő, mintha felborult volna a tér-idő kontinuum, mint a Vissza a Jövőbe Trilógiában. 50 perc után már a nyújtások is olyan hihetetlen nehéz feladatnak tűntek, mintha óriási malomköveket kellett volna pakolnom egész nap. Teljes megsemmisülésem után Móni akarta volna egyeztetni a következő edzés időpontját, én jeleztem, mindketten jobban járunk, ha ezt egy későbbi időpontban tesszük meg. 

Konkrétan lemásztam az öltözőbe, letéptem ruháimat, és visszamentem a szaunába. Húsz percet gondolkodtam azon, hogy lehet kihátrálni ebből az egész maraton dologból anélkül, hogy elveszítsem hitelemet, és rájöttem, sehogy. Ráadásul olyan ismerőseim (és ezzel SENKIT nem akarok megbántani) futották le, hogy nehogymá’ nekünk ne sikerüljön!Elkeseredésemben átmásztam a jakuzziba. Fél óra után vettem észre, hogy egyedül ülök, ami azért volt iszonyatos nagy gáz, mert nem annyira volt világos a kép, hogy szállok ki belőle segítség nélkül. Nagy nehezen megoldottam, visszamentem az öltözőbe, zuhany, öltözés, és távozáskor azért még egy fehérje turmixot vásároltam, mert azt olvastam valahol, hogy az jót tesz ilyenkor. Hát én most mindenbe kapaszkodom, ami jót tesz, mindenben hiszek, és reménykedem, hogy a következő edzés már könnyebb lesz. Mert ha az autómba nem lett volna szervó kormány, akkor hívhattam volna a sofőrsegélyt. És az lett volna csak az igazán megalázó. Elképzelem a diszpécser és a sofőr párbeszédét: Ez vajon alkoholt fogyasztott délelőtt 11-kor? Nem, csak edzettem 50 percet.....