Dumaparádé

Hát ismét útra keltünk, hogy elhagyjuk a telet egy kis (nem is olyan kicsi) nyárért. A kirándulást természetesen megint a repülőtér VIP várójában kezdtük meg hivatalosan egy dupla whiskey colával. Idén jobban sikerült a repülőjegy foglalás, az út csaknem 11 órával volt rövidebb, mint tavaly, így 5 + 13 óra alatt értük el úticélunkat. Csak Dohában (Quatar) kellett átszállni. Mondjuk necces volt a dolog, mivel 1 óránk volt az átszállásra, és egy óriási kígyózó sor várt minket. Beálltunk a sorba, Bala meg is jegyezte, hogy ő turista jegyet váltott, nem menekült jegyet. Bár egy szavunk sem lehetett, mert a sor folyamatosan haladt. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy három fős társaság iszonyat pofátlan módon tolakszik, és lökdös mindenkit. Na mit gondoltok, kedves gyerekek, milyen nemzetiségűek voltak? Hát persze, hogy Magyarok. Kénytelen voltam megkérdezni, ti is Melbourne-be mentek? Nem, hangzott a válasz. És mennyi idő múlva indul a gép? 1 óra 20 perc múlva. Ja, OK, mert a mienk fél óra múlva. Válasz nem jött, tolakodtak tovább. Minden nációt meg lehet ismerni a repülőtéren, de a Magyart, a Kínait és az Oroszt már messziről. 

Felszálltunk a gépre, és nem oly sokára már hozták is a vacsorát. A másodikat. Itt jegyzem meg, az utazás alatt négyszer vacsoráztunk, és végig éjszaka jöttünk. Vicces dolog az időeltolódás. A vacsorához paradicsomlevet kértem inni. Utólag belegondolva, hát ez bizony hiba volt, mivel az egész az ölemben landolt, ami egy repülőgépen egyáltalán nem vicces. Nagy nehezen körbe takarítottuk az ülést (meg persze az előttem levő ülést is), de amikor felálltam, úgy néztem ki, mint akinek egy hangtompítós pisztollyal szétlőtték a lábát. Az utasok elég furcsán néztek, de hangosan mindenkit megnyugtattam, hogy ez csak tométó dzsúz. 

Kis késéssel ugyan, de szerencsésen megérkeztünk Melbourne-be. Elindultunk átvenni a bérelt autót. Hála az én kedvenc BordaKatámnak, kaptunk egy nagy adag kedvezményt, sőt a kiválasztott Hyundai i20-at, ami a legkisebb bérelhető autó felár nélkül upgrade-elték egy Volkswagen Passatra. Azaz azt írták pontosan - Passat or similar (vagy hasonló). Picit féltünk, hogy nekik mást fog jelenteni a hasonló, mint nekünk, és egy kisebb - rosszabb autót kapunk, de láss csodát, ez Ausztrália, itt minden működik, az emberek kedvesek, segítőkészek és mosolygósak. A kölcsönzős megkérdezte, hogy baj-e, ha nagyobb autót kapunk. Visszakérdeztünk, hogy mennyivel nagyobb? A fogyasztása is nagyobb? Erre ő sejtelmesen mosolyogni kezdett, és a kezünkbe nyomta a kulcsot. Egy szinte vadonat új Toyota Kluger kulcsát. Ez egy hatalmas 7 személyes minden extrával felszerelt terepjáró. Alig hittünk a szemünknek, mint a kisgyerek, úgy elkezdtünk játszani minden felszerelésével. Tolatóradar, tempomat, kétkörös klíma, iphonet is vezérlő hifi berendezés, stb. Ez elvett az életünkből úgy 43 percet, mire útnak indultunk. Beraktuk DJ Soulja legújabb mixét a szombati ötkertes buliból (amit ezúton is köszönök), és egyből elkezdődött a tavalyról megismert “kanyarodásnál ablakot törlünk, ablaktörlés helyett indexelünk” nevű ostoba játék. Ez eltartott egy darabig, de már kezdem megszokni újra. 

Nagyon jó helyen foglaltunk szállást, a városközpontban. Olcsó volt, és bár nem egy luxus lakosztály, de két szőrös horkoló pasinak megteszi. Úgyis csak aludni járunk haza. Beköltöztünk, és kimentünk sétálni még vagy 3 órát, mivel aludni nem nagyon tudtunk, bár itt már éjfél is elmúlt. Megnéztük a helyi casinót, ami persze tele volt (ferdeszeműekkel), és ettünk egy jót. 3 után tértünk nyugovóra. 

Másnap reggel (azaz ma) persze korán felébredtem, ilyen ez az időeltolódás. Mi mást csinálhattam volna, elmentem futni, hogy felfedezzem a környéket. Ezzel a jobb térdemet időlegesen meg is öltem. Mire visszaértem, Bala is fent volt. Elindultunk, reggeliztünk egy jót, majd vettünk két SIM kártyát, ne legyünk annyira elzárva a külvilágtól. Ettől mind a ketten megnyugodtunk. Le is töltöttük az Iphone-ra a Pocket Guide nevű alkalmazást. És egy időutazás vette kezdetét. Ez egy személyi idegenvezető, aki GPS segítségével MINDENT megmutat a városból. Angol nyelven beszél hozzád, és olyan részletességgel mutatja meg a látnivalókat, el sem tudsz vele tévedni. Ha elfordítod az Iphone-t, előjön a kamera, és kis nyilakkal mutatja, merre fordítsd, mit nézz meg, és hogy az a valami miért is fontos. Tiszta Sci-Fi. Elképesztő egy program, csak ajánlani tudom. 

Hát itt tartunk most, délutánra picit elfáradtunk, és mivel elvonási tüneteink is kezdtek lenni, mind a ketten leültünk a számítógép elé, mielőtt visszamegyünk az éjszakai élet sűrűjébe. Én a szobánkban, Bala a lobbyban. Hogy Bala mit csinál, nem tudom, de én picit azért dolgoztam is, csak úgy az íze kedvéért. Félek tőle, hogy újra elaludt, ugyanis délután már az autóban is aludt vagy 3 órát, míg én felfedeztem a Mornington félszigetet. Lehet jobb is, ha lemegyek, és megnézem, mielőtt álmában kirabolják......

(A bejegyzés címe egyébként egy ausztrál utazási TV sorozat címe, ami a SuperTV2-n megy)