Dumaparádé

Aki azt hitte, hogy alábbhagyott a lelkesedésem, miszerint idén egy félmaraton és egy Balaton-átúszás beiktatásával bizonyítom magamnak és a nagyvilágnak, hogy (annyira még) nem vagyok eltunyulva, az bizony nagyon tévedett. Ausztrália a legjobb hely a sportolni vágyóknak, így elszántabb vagyok, mint valaha. Itt mindenki sportol, mindenki fitt, csak elvétve találni elhízott embert. Minden napomat futással kezdem, csak 3 napot hagytam ki.

Történt ugyanis, hogy Ákossal meglátogattunk közelebbről egy eldugott kis lagúnát (na már most látom magam előtt a kommenteket, hogy vajon mit is csináltunk ott, hát rossz az, aki rosszra gondol, mert az nem rossz! :) ), és mindeközben egy éles valami elvágta a lábam, aminek eredménye -képpen egy 6 centis seb éktelenkedett a talpamon, nem kis fájdalmat okozva minden lépésnél.  Hála a teafa olajnak (amiről még sosem hallottam, a szomszédunk, Niki javasolta, és tényleg jó találmány), hamar felépültem, és folytattam a reggeli edzéseket.

Kb 5-7 km a kitűzött cél, mindeközben az útba eső open gym pontokon megállok egy kis erősítésre. Ez egy fából készült, a parkba kitett mindenki által ingyenesen használható szabadtéri edzőterem. Minden eszköz mellett egy tábla segít a helyes használatban, részletesen leírja, hogy mit, és hogy mit ne csinálj. Sokkal felemelőbb érzés a tengerparton futni pálmafák és vitorláshajók látványa mellett, mint a sötét és hideg Margit szigeten. És persze nem utolsó sorban, amit magam sem hittem volna, a tavalyi évben felgyülemlett stressz, idegeskedés,  a sok probléma és csalódás feldolgozásában sokat segít, hogy az ember teljesen kikapcsol, elfelejti az otthoni dolgokat, és csak fut, fut előre (igen, bármily hihetetlen, még TóthBalázst is éri csalódás). Persze amellett, hogy néha levegőt sem kapok, mégis sokkal frissebben indul a nap, jobban érzem magam. Itt egyébként óriási kereslet van a személyi edzőkre, a parkban rengeteg embert látni, aki a legkülönbözőbb edzéstervekhez vesznek igénybe személyi edzőt. Súlyokkal, trx-el, box zsákokkal, ugrókötéllel, medicin labdával, és sok számomra ismeretlen szado-mazo eszközzel is lehet találkozni. Érdekes módon ez a szakma az Ausztrál kormány hiányszakmai listáján is rajta van. Lehet át kéne magam képezni? Bár ahhoz pár kilót még le kell adni, hogy hiteles legyek, hisz sovány szumó birkózót is ritkán látunk. A futáson kívül sok másféle edzést is tartok, elhoztam magammal az otthon vásárolt TRX-et, és persze itt az úszás és a bicikli is. Állítólag nem szabad folyamatosan ugyanolyan mozgást végezni, de ki tudja, mindenki másban hisz, szokták mondani, hogy én a kürtőskalácsban hiszek, de ez most nem állja meg a helyét, mert az tele van szénhidráttal. Ugyanis az evésre is odafigyelek, a lisztet, és a cukrot szinte teljesen elhagytam, bár a szinte szón azért még van némi hangsúly. Néha egy passion-fruit fagylalt forró nutella öntettel lecsúszik, ilyenkor a többiek kárörvendően mosolyognak rám, de ennyi vétkezés megengedett. Rengeteg gyümölcsöt eszem, itt még a leértékelt, általuk már csak másodosztályúnak bélyegzett gyümölcs is sokszor sokkal szebb, mint amit otthon a zöldségesnél kapni. Múltkor be is kevertem egy hatalmas adag gyümölcssalátát, 4 napig ettük! 

Szóval így készülök az őszi félmaratonra, még az is lehet, hogy Január 26-án elindulok az itteni, Australia Day alkalmából rendezett strand futáson. A távok nekem valók, 400 méter, 2,5 km és 6 km, bár a strand futás a homokban sokkal nehezebb, én viszont elszánt és ügyes vagyok... :)