Dumaparádé

Idézet a Wikipédiáról: “A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelező lista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy egyéb módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét. A trolling vagy trawling nevű horgászati technikából származik a név, amely során a horgász elhúzza a csalit a halak orra előtt, ahogy az internetes troll is teszi egy provokatív megjegyzéssel.”

2011 elején írtam meg több évig tartó kálváriámat a Generali biztosítóval, aki a lakásom kirablása után nem nagyon akart fizetni, és ebből egy négy évig húzódó, sokszor kilátástalannak tűnő, csúnya per lett.
(http://tothbal.blog.hu/2011/02/09/4_ev_utan_gyozott_az_igazsag_es_vele_picit_en_is) A cikk kikerült az index főoldalára, és közel 40 000 ember olvasta el. Ezt én onnan vettem észre, hogy sorra jöttek a kommentekről szóló értesítő e-mailek, amit először nem értettem, majd egy ismerősöm szólt, hogy a bejegyzés ott figyel az indexen. Akkor a számtalan hozzászólás között csak elvétve volt rosszindulatú, a legtöbb kimondottan kedves, dicsérő, elismerő vélemény volt.  Igazából csak egy ember volt, aki kötekedő stílusban kérdőjelezte meg a történetem igazságtartalmát. Ez volt az első személyes találkozóm a trollok intézményével. Az index blog ketrecének szerkesztői meg is jegyezték, hogy nagyon ritka, amikor egy blog bejegyzést a trollok nem szednek szét.

Azóta ugyanez az ember többször felbukkant, és mindig kellemetlenkedő hozzászólásokkal borzolta az idegeimet. A tegnapi bejegyzésemhez is hozzászólt, trágár stílusban ócsárolt, amiért kihasználom a sajtóigazolvány nyújtotta előnyöket. Félreértés ne essék, nem a véleményével van bajom, hanem a stílusával. Érdekes, hogy azokon az oldalakon, ahol a kommentelést regisztrációhoz kötik, tehát lehet tudni, hogy ki szól hozzá az adott cikkhez, ott nincs fröcsögés. Ahol viszont az internet anonimitásába burkolózva bárki írhat bármit, ott néha nyomdafestéket nem tűrő módon írják le véleményüket a trollok. Bevallom, először nagyon felkaptam a vizet, elkeseredtem, sőt meg is ijesztett a helyzet, mivel az illető nagy valószínűséggel személyes ismerősöm, azért is olvassa előszeretettel a blogot. Sok minden megfordult a fejemben, egy rövid időre még az is, hogy felhagyok a blog írással, mert semmi szükségem arra, hogy ilyen stílusú véleményeket olvassak. És nem győzöm hangsúlyozni: a stílussal van bajom, nem a tartalommal! Bárkinek meghallgatom, és elfogadom a véleményét! Aztán eszembe jutott, milyen sok levelet kapok tőletek, és mennyien mondjátok el, hogy jó olvasni, amiket írok, jó átélni - még ha az irodában az asztal mögött ülve is - a sokszor szerencsétlenkedésbe hajló kalandjaimat, utazási élményeimet. Egy-egy bejegyzésemet 2-300 ember olvassa el a statisztikák szerint. Úgyhogy úgy döntöttem, nagy ívben szarok a trollokra (bocsánat a kifejezésért), már az sem érdekel, ki volt ez az unintelligens barom, és csak ugyanazt tudom elmondani, amit anno a legelső blog bejegyzésemben írtam (http://tothbal.blog.hu/2011/01/05/kezdetek_2434), akit nem érdekel, az ne olvassa, amit írok!

Ilyen egyszerű ez, kérem szépen! :)