Dumaparádé

A fenti cím, ha valaki nem emlékezne, az úttörő 12 pontjából az ötödik helyet foglalja el. Mivel az utóbbi időben a 11-es pontnak lelkes híve vagyok (Az úttörő edzi testét és óvja egészségét), így tegnap óta az ötödik pontot is kötelező érvényűnek érzem magamra vonatkozóan. Ugyanis kaptam egy levelet:

“Tisztelt  Ügyvezető Igazgató Úr!

Takács Jánosné vagyok, terápiás munkatársként dolgozom az Egri Értelmi Fogyatékosok Nappali Ellátó Központjában. Különböző foglalkozásokat tartok,arra törekedve, hogy minél szélesebb ismeretekkel, kreatív foglalkozásokkal tegyük hasznossá magunkat, mindennapjainkat. Van dolgozós csoportunk, akik textilhulladékból lábtörlőket, szőnyegeket szőnek,van olyan csoportunk is  akik műanyag palackokat zsugorítanak. Mivel élettani sajátosságaik miatt korlátozott tevékenységet folytathatnak, igyekszünk olyan sport tevékenységgel lekötni őket, amit meg tudnak csinálni és sikerélményhez is jutnak. A régi helyünkön az Öregek Napközijével egy udvarban voltunk, ahol az időseknek volt lengőtekéjük és megtanították őket játszani, s rendszeresen patronálták őket. Olyannyira, hogy versenyeken vettünk részt, s ez igencsak hozzájárult a sport szeretetéhez.

Most elköltözött az Intézményünk a város másik végébe, így ez a lehetőségünk megszűnt. Az Önkormányzat a lengőteke kiépítését anyagilag nem tudja finanszírozni, ezért támogatót keresünk. Mi a szülőkkel együtt be tudnánk építeni a kertünkbe, ha kapnánk egy lengőtekét bábukkal. Nem baj ha szépséghibás, ha kopott, ha használt,mi nagyon örülnénk neki, hisz akkor a nyári versenyen részt tudnánk venni.

Tudnának nekünk ebben segíteni?

Reménykedve várom a válaszukat!

Takács Jánosné

terápiás munkatárs

Eger”

Először is azon kezdtem el gondolkodni, hogy honnan és hogyan találtak meg Pont minket. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg a rendezvenybazis.hu oldalon keresztül, ahol mi is kínálunk lengőtekét céges rendezvényekre. Azt nem tudjuk odaadni, mert akkor nekünk nem lesz, pedig az egyszerűsége ellenére a cégek is szeretik. Elkezdtem hát kutakodni a neten, hol és mennyiért lehetne venni ilyen eszközt. Több cég kínálatában találtam, szinte fillérekért. És ez a megdöbbentő a dologban. Ma, 2013 Magyarországán egy önkormányzatnak probléma megvenni egy pár ezer forintos eszközt, amivel értelmi fogyatékos fiataloknak ekkora örömet lehetne okozni, és segíteni lehetne a fejlődésüket? Tényleg itt tartunk? Egy munkatársnak kell felkutatni a lehetőségeket - feltételezhetően a szabadidejében, mivel este 10-kor jött az e-mail - és kell számukra idegen cégektől kérniük? Nincs 13 000 forintja az önkormányzatnak erre, mikor azt halljuk, hogy az önkormányzat adósságainak felét a kormány átvállalta? Biztos, hogy ez az összeg vinné csődbe az önkormányzatot? Ilyen és hasonló  kérdések közepette kutattam ki az intézmény címét a netről, majd vettem egy teljesen új készletet, és szállítási címként megadtam az egri címet. Erről tájékoztattam a levél íróját is, és csak annyit kértem cserébe, hogy küldjön egy képet arról a pillanatról, amikor felszerelik a játékot a helyére. De az is lehet, hogy ezek után már csak kíváncsiságból is elmegyek egyszer, és meglátogatom őket. Kedves embereknek, szeretni való kis közösségnek tűnnek....